Csattanóként a vízilabdázók döntője maradt – ám sajnos, nem olyan csattanóval ért véget, amilyennel szerettük volna. Ebben nem kis mértékben a játékvezetők voltak a ludasak: az egy dolog, hogy számtalan csattanós pofont és rúgást hagytak megtorlatlanul a hazaiak részéről, azt azonban senki sem értette, hogy tizenéveik közepén járó fiúk mérkőzésén mivégre kell ugyanolyan „ipari mennyiségben” megítélni a kiállításokat, mint a felnőtteknél. Azzal, hogy nem hagyták játszani a fiatalokat – összesen 31 kiállítás volt a mérkőzésen!!! – teljesen követhetetlenné tették a mérkőzést. Az első negyedben egyébként óriási nyomás alatt tartották a mieinket, akik ezt nem is bírták ki: az 5-1-es kiállítási arány, valamint a centereink ellen megítélt négy kontra jól jelzi, ezt a döntőt mindenképpen meg akarták nyeretni a szerbekkel azok után, hogy a fő attrakciónak szánt kosárlabda-fináléról lemaradtak a hazaiak (kikaptak a spanyoloktól a fináléban). Különösen jól illusztrálja a történteket, hogy kapusunk már az első negyed végén a kipontozódás határára jutott, ekkor ugyanis két hiba szerepelt a neve mellett… Nem csoda tehát, hogy az első negyed után 6-2-re vezettek a szerbek, és ettől fogva nem igazán tűnt úgy, hogy a mieinknek esélyük lehet. Hiába küzdöttek, a harmadik negyedben még mindig tekintélyes volt a hazaiak előnye (11-6). Aztán persze kiderült, hogy a tinédzserek világában sok minden lehetséges… A hazaiak egy idő után már csak az órát figyelték, míg a mieink minden mindegy alapon elkezdtek játszani, aminek az lett a vége, hogy a végül öt gólig jutó Bátory Bence vezérletével zsinórban kezdték dobálni a gólokat, és 1:39 perccel a befejezés előtt már csak 13-12 állt a táblán. Egy kivédekezett támadást követően Bátory megúszott, ám az indításnál a labda a kezétől nem messze esett le, megcsúszott egy hullámon, és a kapusig siklott… Kisvártatva újabb labdaszerzésünket követően még egy esély kínálkozott, ám a lövés nem talált utat a kapuba, így a fiúknak be kellett érniük a hősies küzdelemben kiharcolt ezüstéremmel – az azonban biztos, emelt fővel távozhattak a Banjica-uszodából!

Utószó:

Először szerepelt a vízilabda az EYOF programján, és a magyar csapat kitett magáért: bár győzni – az adott körülmények között… - nem sikerült, egyértelmű, hogy ez a korosztály méltó folytatója lehet a hagyományoknak, és talán egyszer azt is megérik a nagy nemzetközi tornákon, hogy semleges bíráskodás mellett mutathatják meg tudásukat.