Kétezer fanatikus, hallgatásba burkolózó szerb szurkoló a belgrádi ifjúsági Európa-bajnokság döntőjében – semmi őrjöngés, megszelídült az oroszlánbarlang. Nem kell ide biztonsági szolgálat, csak be kell engedni a magyar U18-as vízilabda-válogatottat a medencébe, majd ők elnémítják a hazaiakat. A recept: 11–1-es vezetés a harmadik negyed végén, majd 12–6-os győzelem.

A nagy sikerek azonban nem itt kezdődtek. Már a csoportmeccsek során lökést adott a csapatnak, hogy Montenegró fiait kiélezett mérkőzésen 6–5-re felülmúlta. Ezután Magyarország két sima győzelmet aratott a franciák ellen: a csoportmeccsek záró körében, majd a négy közé jutásért.

Következhetett Horvátország – újabb nagyhal, amellyel a magyar együttes szembetalálta magát Belgrádban. A mérkőzésen 17:7 volt a kiállítási arány – nem ide, de a vége így is 12–10-es magyar diadal lett!

„Erre a meccsre állt igazán öszsze a csapat, és fantasztikus produkcióval sikerült nyernünk. A sok kiállítás ellenére talpon tudtunk maradni, aminek külön örülök. A végén még a horvátok is gratuláltak” – mondta boldogan

Derekas Szilárd, az Európa-bajnok csapat szövetségi kapitánya. S végül jöhetett a döntő. Az a bizonyos kétezer szerb szurkoló sikerre éhesen várta a csatát a lelátókon, akárcsak kedvenceik a vízben. A harmadik negyed vége felé közeledve azonban rá kellett döbbenniük, hogy nem lesz itt semmiféle ünneplés. Legalábbis nem számukra. Mert volt a medencében egy másik csapat, a Barabás Botond, Meixner Marcell (kapusok), Angyal Dániel, Bátori Bence, Ernyei Márkó, Fazekas Tibor, Fülöp Bence, Jansik Dávid, Keresztes István, Korényi Balázs, Laczkovics Krisztián, Rusz Bertalan és Szentesi Ádám alkotta együttes, amelyből Derekas Szilárd nem is tudná megjelölni a legjobb játékost.

„Nem szeretnék név szerint kiemelni senkit. Kiváló kapusteljesítményeket és nagyszerű védőmunkát láthattunk a fiúktól, a támadásban bemutatott játék pedig önmagért beszél: Montenegró kivételével mindenkinek megdobtuk a magunk 12–16 gólját” – értékelt a mester.

Játékosairól minden bizonynyal sokat hall még a világ – legközelebb talán a jövő évi horvátországi világbajnokságon.

Szépen csillog az arany, Kásáséknak nem kell aggódniuk az utánpótlás miatt